Nyugdíj újratöltve 1.0
Nagyon sokunkat foglalkoztat, hogy mi lesz velünk nyugdíjas korunkban. Azt látjuk, hogy egy szakadék felé rohanunk, és mégis tétlenül nézzük. Alap esetben ezen nem is kell csodálkozni, hisz nem nevelték belénk.
Tekintve, hogy ez mindenki számára egy új feladat, arra gondoltam, hogy a „kályhától” indulva dolgozzuk ki a nyugdíj-tételt és tegyünk sikeres vizsgát. Teremtsünk meg egy olyan jövőt, amelyben jól érezzük magunkat és a „bakancs listánknak” élhetünk.
Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert, egyben meghívlak erre a kis kalandra. Nevezzünk be és szerezzük meg a együtt a nyugdíj-diplomát.
Kezdjük a legelejéről…
1889-ben Bismarck német kancellár bevezette az öregségi nyugdíj intézményét a Német Birodalomban. Kétségtelen, hogy ebben Bismarckot a közjó iránti aggodalom is motiválta. Azt vallotta, hogy a „közösségnek segítenie kell a vagyontalanokat”. De e szép gondolat hátterében praktikus politikai célok is meghúzódtak. E lépésének a célja az (is) volt, hogy „kialakítsa a vagyontalanok tömegében a konzervatív gondolkodásmódot, amely abból fakad, hogy joguk lesz nyugdíjra”. Bismarck szent meggyőződése volt, hogy „az olyan emberrel könnyebb bánni, aki számíthat öregkorában nyugdíjra, mint az olyannal, aki erre nem számíthat.”
Így alakult ki a nyugdíj, mint intézmény.
Folytatjuk…