A 2. és 3. szakasz kulcsfontosságának okai
Az alapozás és tervezés időszakában: sokan úgy vélekednek, hogy a pénzügyi tervezés azt jelenti, hogy megtervezzük, hogyan költjük el a pénzt. Ez részben igaz, azonban azt is meg kell tervezni, mennyi lesz a bevételünk, hogyan és mikor keressük meg, és mikor költjük el. Jolly joker szabály: 50/20/30 maximum 50% fedezze az alapvető kiadásokat; legalább 20% képezzél magadnak pénzügyi hálót (életbiztosítás, vésztartalék, nyugdíjbiztosítás, gyermeked taníttatása, egyéb hosszú távú cél); puffer 30% arra költjük, amire akarjuk, hogy az életünk most is kényelmes és szebb legyen.
A kiteljesedés és stabilitás szakaszban: a nyugdíjas évek közeledtével csökken az „ide nekem az oroszlánt” hozzáállásunk, már nem tudunk és nem is akarunk napi 12-16 órát dolgozni, kevesebb energiával szeretnénk ugyanazokat a bevételeket elérni, sőt szeretnénk azokat növelni is, mert a nyugdíjas évekre már félre kell tennünk. Erősödnek a bennünk lévő félelmek is: mi lesz, ha hosszabb ideig beteg leszek, mi lesz, ha a nyugdíjas koromban nem tudom élni ugyanazt az életet, amit most, honnan teremtem elő a kieső bevételeket? És persze motoszkál az is a fejünkben, hogy ha befejezzük a munkát, akkor miről és miért fognak ránk emlékezni? Hagyunk valami maradandót az utókorra? Ha a nyugdíjas korba félelmekkel és frusztráló gondolatokkal, netán anyagi nehézséggel való szembenézéssel lépünk át, akkor nem tudjuk élvezni életünk munkájából eredő és megérdemelt pihenésünket.
