Pénzügyi és biztosítási hírek

A valódi hősök köztünk élnek!

A „hős” szó hallatán sokaknak legendás harcosok, szuperképességekkel rendelkező mesehősök, a gonoszokkal szembeszálló emberek jutnak az eszükbe. Persze, hiszen minden történethez kell egy hős, aki, aki megküzd a sárkányokkal, legyőzi a legyőzhetetlent, a sűrű sötét erdőben megküzd a démonokkal és kideríti az igazságot.

Ám vannak a hétköznapi hősök. Ők átlagemberek. Olyanok, akiktől nem várhatunk sokat. Nem is várunk. Ilyen a családban legkisebb szegénylegény, a legfiatalabb királykisasszony, egy árva, aki a padláson elzárva él, egy átlagos parasztlány. Könnyebben is tudunk azonosulni velük, mert hasonlítanak ránk. Egy kicsit rólunk is szól, hisz nekünk is folyamatos küzdelem az életünk. A kihívások napról, napra feladatok elé állítanak, miközben hősökké válunk. Ehhez nem kellenek nagy csodák. A lényeg, hogy nézzünk szembe a feladatokkal, a legmélyebb helyzetekből is haladjunk a célunk elérése felé.

A nyugdíjasok, akik hősök lesznek

Két kedves ügyfelem példáján mutatom be, hogy egy-egy „átlagember” milyen hathatós és állhatós munkát végzett és lett hős a számomra.

– Rita ügyfelem közel 40 évig dolgozott egyik televíziós média cégnél. Az évek csak úgy teltek, azonban az egyik átszervezésnél, már nem volt szükség az ötvenes évek közepén járó hölgyre, miközben az egész életét, az egész idejét ennek a társaságnak áldozta. A gondokat tovább növelte, hogy Ügyfelem nem számíthatott segítségre, hisz egyke volt, és még magánemberként is egyedül élt. Az egyetlen mankó, amire támaszkodhatott, az a jó természete, ami azt diktálta korábban számára, hogy képezzen egy vésztartalékot. Aztán eljött az a nap ami mindent megváltoztatott. Nagy traumaként sújtott le az idő előtti nyugdíjazás, azonban reményt adott a gondosan felépített megtakarítása. A pénzt nem egy összegben, hanem életjáradékban kérte, ezzel garantálva saját magának a rendszeres anyagi bevételeket. Nagy öröm volt egy év után azt hallani, hogy élete egyik legjobb változásának tekintette a korai nyugdíjazást, hisz kikerült az idő fogságából, és az áhított hobbijának tudott élni. Az utazásnak. Járja a nagy világot és élvezi minden pillanatát.

– A másik történet Lászlóról szól, aki szerencsésnek mondhatta magát, hisz kisebb egészségügyi problémákat leszámítva, átvészelte a férfiak kritikus időszakát (45-55 életév) és ahogy az elő volt írva 65 évesen öregségi nyugdíjas lett. Nagyon készült erre az időszakra, hisz kemény fizikai munkát végzett építőmérnökként, és nagy álma volt, hogy vidéken, egy kis birtokot hozzon létre, ahol barkácsolhat kedvére és különböző élelmiszereket termesszen. Annyira komoly volt a szándéka, hogy még abban az időszakban is megtakarított, amikor még a budapesti házukon hiteltörlesztésük volt. Mint mondta, nem volt könnyű minden hónapban lecsípni a fizetésükből a vállalt megtakarítási összeget, azonban most visszagondolva nem is volt olyan nehéz. Csak akarni kellett, és ehhez jól jött a vízió. Ez a jövőkép, amiben most már benne vannak a feleségével, már a valóság, hisz a Bakonyban vásároltak egy kis házat, amely alkalmas volt a gazdálkodásra. Nem volt rest beülni az iskolapadba és elvégezni egy barkács tanfolyamot, ahol ráadásul egy kicsit újra fiatalnak érezhette magát. Létrehozott egy aquapóniás (vízkultúrás) növényházat és folyamatos terveket szövöget. Egy új életet élnek és nem törődnek az évekkel, az évszámokkal, egyszerűen csak élnek.

A kulcs: döntéseket hozni, felelősséget vállalni

Felnőttként mi felelünk a döntéseinkért és felelősséget vállalunk önmagunkért. Tesszük mindezt azért, hogy növeljük az egzisztenciánkat és jobb jövőt teremtsünk. Ráadásul tetteink a gyermekeink jövőjére is hatással van, továbbadjuk tapasztalatainkat és tudásunkat, hogy egyszer majd ők is felelősséget tudjanak vállalni önmagukért és valaki másért. Hogy ők is hétköznapi hősökké váljanak.